Sziasztok!
Köszönjük szépen a 2600 oldalmegjelenítést!!!! A részhez csak annyit, hogy 18 karikás!!! Saját felelősséggel nézzétek meg! Esetleg jöhetne 2-3 komi meg pipa?
Jó olvasást!
Harry:
Köszönjük szépen a 2600 oldalmegjelenítést!!!! A részhez csak annyit, hogy 18 karikás!!! Saját felelősséggel nézzétek meg! Esetleg jöhetne 2-3 komi meg pipa?
Jó olvasást!
Harry:
Utálom a kórházakat. Egyszerűen rühellem. A klórszag, a fehér falak és a drága szobatársaim. Szinkronban horkolnak, folyik a nyáluk. Felemelő látvány, és még itt akarnak a betegek meggyógyulni. Ilyen körülmények között csodálom ha valaki épségben megy haza. Legalább annyi élményük lenne szerencsétleneknek, hogy a nővérkék szexisek. Ekkora szerencséjük nincs, mindegyik nővérke vén banya, aki meg fiatalabb lenne az is dagadt és löttyedt seggű. Várjunk csak.........én is ezek a szerencsétlenek közé tartozom. Hurrá, még egy jó hír. A kedvem már így is a földet súrolta amit megjegyzek, hogy tuti nem takarítottak már vagy 2 hete. Tényleg, mivel 2 hete ömlött ki az egyik kacsából a tartalma és még mindig ott van. Egy jó darabig bűzölgött, míg fel nem keltem ablakot nyitni. Az udvarra nem lehet kimenni ugyanis felújítják. Nem tudom miért, hiszen ennél "szebb" már úgy sem lesz. Nem mintha valami szépség lenne. A kukákban szeméthegyek állnak, cigicsikkek hevernek a földön, a fű már nem is fű hanem gaz. Ha nem akarok itt megkergülni akkor muszáj lesz elmennem, csak egy kérdés van: hogy? Biztos van itt valami őr szerűség aki figyel a betegekre, vagy az a nővérek feladata lenne? Már gondolkodni se tudok rendesen. Olyan hangos horkolás hallatszott mellőlem mintha földrengés lenne. Szerencsére csak az egyik szobatárs volt az. Felébredt, ezzel nem is lenne semmi baj, csak ne bámulna! Elfelejtettem megemlíteni, hogy ez a kórházi ruha van rajtam is, szóval kivan az egész hátsóm. Visszaindultam az ágyamhoz, de a bámulást még mindig folytatta. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül:
-Ennyire tetszik a látvány? Tudom, hogy szexi vagyok és a seggem is kerek, de ez már azért túlzás.
-Hadarabagdfadh.-mormogta. Lehet nincs foga, vagy már neki is az agyára megy ez a hely. Oké ennyi volt. Összeszedtem az összess holmimat, ami csak egy telefont és egy komplett szerelésből állt. Átöltöztem majd lassan kisurrantam a folyosóra. Úgy tűnik nem fogok hiányozni senkinek sem. Azért mégis csak én vagyok Harry Styles, hiányozzak már valakinek!!!! Halk könyörgésemmel nem mentem semmire, de legalább már kiértem a kórházból. Na Harry most hova tovább? Ha hazamegyek akkor......akkor hazamegyek. Oké nekem is vannak ilyen értelmes pillanataim, de kinek nem?
-Nekem!-szólalt meg mögöttem egy hang.
-Te ki vagy? És honnan tudod mire gondoltam?
-Azt nem gondoltad hanem mondtad! Itt a kórház mögötted, ott meg tudják oldani ezt a bajod! Legalább nem fogsz magadban beszélni.
-Köszönöm ezt a jó tanácsot, de jobb lenne ha a saját dolgaiddal foglalkoznál! Na csá!
Ezzel otthagytam. Már nem csak gondolkodni nem tudok, de már amire gondolok azt ki is mondom. Jobb lesz ha inkább hazamegyek és összeszedem magam. Útközben csak azon járt az eszem, hogy hol rontottam el az életem. Úgy látszik minél messzebb kerülök ettől a romhalmaztól annál jobban leszel. A fiúk ezek után csodálom ha rám néznek majd. Nem volt jó ötlet drogokhoz nyúlni, csak hogy a lelki fájdalmaimat enyhítsem. Nem értem el vele semmit, sőt az életem egy kalap szar lett. Egyikük se jött be hozzám meglátogatni. Mondjuk csak 2 napig voltam bent az 1 hónap helyett. Ennyi is bőven sok volt. Vajon mit csinálhatnak most? Na és Darcy? Nagyon hiányzik. Legszívesebben elmennék hozzá és megölelném, megcsókolnám, szép szavakkal illetném, de ami a legfontosabb, hogy elmondanám neki mennyire szeretem. Félek, hogy ezek után, hogy tud majd rám nézni. A helyében jó felpofoznám magam. Mondjuk ezt én is megtehetem. Oké Harry, most fel kell pofoznod magad! Lendült a kezem és az arcom sajgott. Egy szinten jól esett, mert megérdemeltem, viszont a fotósoknak sikerült lefényképezniük ahogy Harry Styles pofozza magát a nyílt utcán. Egyre hülyébb vagyok. Viszont a hülyeség fél egészség. Hiába vigasztalom magam ezzel, jobb nem lesz. Nagy nehezen, de sikerült hazaérnem. Ez idő alatt átgondoltam mindent és ha törik ha szakad beszélnem kell Darcy-val! Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem és már indultam is hozzá. 10 perc múlva meg is érkeztem, kopogtam, de senki se nyitott ajtót. Kiáltottam is néhányat, de az ajtó ugyan olyan állapotban maradt és semmi zaj nem hallatszott ki. Megpróbáltam felhívni is, de nem vette fel egyszer sem. Legalább nyomott volna ki, hogy tudjam, hogy egyáltalán jól van e. Nagy idegességemben elindultam Niall-hez reménykedve hátha tud valamit Darcy-ról. Álljunk csak meg....hiszen Emily-t is felhívhatnám. meg is tettem, de előrébb most sem jutottam. Maradt Niall akihez már oda is értem. Barátom rögtön ajtót nyitott. Igaz először meglepődött, hogy én állok az ajtóban, de aztán berántott rajta majd a nappaliba vezetett.
-Hogy kerülsz ide?
-Én is örülök neked Niall, de most nincs sok időm. Tudsz valamit Darcy-ról vagy Emily-ről? Egyiküket sem érem el telefonon és már nagyon aggódok.
-Nem tudom hol vannak, mert már régen beszéltem én is velük. De hogy kerülsz ide? Még legalább 3 hétig bent kéne lenned.
-Elszöktem mert már nem bírtam ott lenni. Nem vette észre senki se, hogy eljöttem, nyugi. De Darcy nagyon aggaszt. A másik pedig, hogy viseltétek el azt hogy.....izé.....én......drogoztam?
-Hát először inkább meglepődtünk, főleg én, de igazából aggódtunk érted. Bocs, hogy nem mentünk be de stúdióztunk. Holnap mentünk volna be.
-Értem, mindegy most megyek. Majd beszélünk, szia!
-Szia!
Remek, ő se tud semmit róluk. Sorba telefonáltam még a többieket, akik tudhatnak valamit róluk, de semmi. A srácok örültek neki, hogy jobban vagyok, de annak már kevésbé, hogy megszöktem. Ezen már nem tudok változtatni. Szét vet az ideg, hogy napok óta senki nem hallott róluk senki. Mi történt? Elutaztak volna? Nem hinném, hiszen akkor szóltak volna valakinek. Akkor csakis valami baj lehet! Remélem nem Tom áll mindezek mögött!
Darcy:
-És te Darcy Woods elfogadod Tom Davidsont férjedül?
-Van más választásom?
-Normálisan beszéljél te, rühes ribanc! Volt egy megállapodásunk, jobb lesz ha ahhoz tartod magad!
-Igen! Hozzád megyek.
-Akkor ezennel önök férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt.-ettől a mondattól felfordult a gyomrom. Hogy én megcsókoljam? Nem elég hogy hozzámentem feleségül? Ennyire azért még sem akarok megszégyenülni! Inkább kínozzon csak ne nyúljon hozzám!
-Gyere már közelebb! Mi vagyok én, valami olimpikon? Távolugrásban nem vagyok jó!
-Másban sem!
-Vigyázz a szádra, mert még bajod eshet. Most pedig húzzál már az orrom elé! Hallottad a papot, meg kell csókolnom a menyasszonyt!-megcsókolt. Olyannyira elkapott a hányinger, hogy bizony a kicsi Vukk meglátogatta Tom fehér ingét. A látványtól röhögőgörcsöt kaptam, viszont Tom megfosztva a jókedvemtől behúzott egyet. Azonnal a földre estem. Az arcom égett és vérzett, furcsa módon nem sírtam. Úgy látszik, hogy Tom miatt nem tudok sírni. Vajon Harry keres már minket? Kijött egyáltalán már a kórházból? Az időérzékem teljesen elveszett.
-Nos, drága kis mocskos feleségem! Jöhet a nászéjszaka!-gúnyosan nevetett közvetlen az arcomba. Le akar fektetni, pontosabban megerőszakolni. Undorodtam tőle. Mikor lesz már ennek vége?
Emily:
Egy eldugott helyen voltam az el rablónkkal. Azt sem tudtam, hogy ki ő, vagy hogy egyáltalán hogy kerültem ide. Tom belekevert valami löttyöt az innivalómba ugyanis enni meg inni kaptunk, bár nem vitték túlzásba. Már reggel ezen a helyen ébredtem. Furcsa módon mintha megbíznék ebben az emberben. Vállán hatalmas kötés virít, miattam. Az a golyó engem talált volna el ha ő nem ugrik elém. Vajon miért tette? Kíváncsiságom most is nagy volt így megkérdeztem:
-Ki vagy te? Miért ugrottál elém amikor Tom lőtt? És miért vagy ilyen kedves hozzám?-nem tudtam mire számítsak, de muszáj tudnom!
-Nem mondhatom el ki vagyok! Mindkettőnket megölnék, azt pedig gondolom nem szeretnéd.-mintha egy kis mosolyt láttam volna a szája szélén. Hogy tud ilyenen mosolyogni?
-Mi olyan vicces ezen?
-Nagyon jó ismersz engem, és én is téged. Az életem is feláldoznám, csak hogy megmentselek.
-De miért? -gondolkozott egy jó ideig majd megszólalt.
-Aaron vagyok, a bátyád Emily!
Mintha leöntöttek volna hideg vízzel. Az az ember, akit szeretek és a bátyám, elrabolt és végignézte ahogy kínoznak! Nem tudtam hogy most sírjak vagy nevessek kínomban:
-Nézd nem várok el nagy csodát, vagy hogy a nyakamba ugorjál! Nem én akartam így! Érted? Már jó pár éve, hogy Tomnak dolgozom. Nem volt pénzem, éheztem és egyszer csak megismertem őt. Akkor még nem volt együtt Darcy-val. Munkát ajánlott nekem, amit abban az állapotban muszáj volt elfogadnom! Tudod, hogy nem tartottam a kapcsolatot senkivel sem a családban. Túl nagy volt
Rohantunk, ahogy csak tudtunk. Lábaink egy pillanatig sem álltak meg míg nem egy erdőben találtuk magunkat. Már sötétedett így minél hamarabb el kellett innen tűnnünk. Nem is vártunk sokat, ismét futni kezdtünk. Egyre fáradtabb voltam, de Aaron szorította a kezem és csak húzott maga után. A vállán lévő kötés kezdett átázni, de csak futott és futott. Megrémültünk mikor megláttuk, hogy ki jön velünk szemben. Remek, már csak ő hiányozott. Megjelent a másik el rabló, gondolom, hogy megnézze hogy itt vagyunk e még. Jól időzített azt meg kell mondani.
-Aaron.-néztem rá segédkérően, de ő csak állt mint egy darab fa.
-Aaron, kérlek csinálj már valamit!!
-Fuss!
-Mi van? Nélküled biztos nem! Az kizárt!
-Indulj már engem ismer, de téged nem! Majd utánad megyek én is csak lerendezem. Fuss már!-ezzel elfutottam. Remélem nem lesz semmi baja, elég az hogy meglőtték. Visszafutottam egy nagyobb bokorhoz és elbújtam mögötte. A falevelek között tökéletes kilátást nyerhettem ahogy ők ott beszélnek. Úgy látszik, hogy nagyon jól elvannak. Egyszer csak Aaron hátranyúlt a farmerjához, a következő pillanatban pedig már az emberke a földön feküdt. Lelőtte! Ha eddig volt nála fegyver akkor miért nem használta? Csomó kérdés kavargott a fejemben addig míg meg nem hallottam testvérem hangját:
-Emily, előjöhetsz. Igyekeznünk kell!
-Hova-hova Aaron? Csak nem el akartál menni? Nem tetszett a hely? Pedig saját magam választottam.-hallottam meg Tom hangját. Mit keres itt?
-Emily nyugodtan előjöhetsz, lebuktatok! Cicc, cicc hol vagy kis cicám? Ha ne jössz elő a bátyádnak baja esik!
-Em maradj ott! Velem ne foglalkozz!
-Ugyan már Aaron, te is tudod hogy élni akarsz!
-Itt vagyok!-hagytam el nagy nehezen rejtekhelyemet.
-Látom megjött az eszed! Most pedig takarodjatok vissza a házba mert nem állok jót magamért!
Nem ellenkeztünk hiszen mind a ketten tudtuk, hogy nincs már visszaút. Most vagy megöl minket, vagy pedig kínozni fog. Olyan "kedves" nincs hogy néhány ejnye-bejnyével megússzuk.
-Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy elmehettek innen! De kis naivak vagytok! Itt fogtok meghalni! Jegyezzétek meg! Emily, vetkőzz!
-Mi van? Tom inkább engem bánts csak hagyd őt békén!
-Nyugi Aaron, te is sorra fogsz kerülni! Emily! Nem látom, hogy teljesítenéd a parancsom!
-Rohadj meg!-nem tehettem mást, fegyver van nála.
-Egyszer biztos meg fogok, de előtte kiélvezem azt, hogy 2 ilyen dögös csaj vesz körül. Lássuk csak, hogy Darcy avagy te vagy jobb az ágyban. Szegény nagyon nem tudott mit tenni, hiszen elég gyors voltam.
-Mit tettél vele? Megerőszakoltad? Hogy mekkora egy tahó paraszt vagy!
-Te is erre a sorsra fogsz jutni, nyugodj meg! Tudom, hogy érezni akarsz engem, hiszen ki ne érezne így? Igyekezz mert alul már szűkös a hely!-folytattam a vetkőzést. Már csak fehérnemű volt rajtam amikor rápillantottam Aaron-ra. Arca félelmet és dühöt sugárzott. Én is féltem, nagyon is! Életem egyik legrosszabb élményét fogom átélni. Remélem legalább nem fog olyan szinten fájni, ha már undorodok tőle! Megszabadultam az összes ruhámtól és immár meztelen álltam Tom előtt, aki már szintén csupasz testtel állt előttem. Szemem rögtön a méretére vándorolt. Amekkora van neki, nem hogy fájdalmat, de semmit sem fogok érezni. Ilyennel nem mernék egy lány elé se állni, és erre büszke? Szégyen. Közelebb jött majd lelökött a földre. Azonnal belém nyomta magát, bár semmit se lehetett érezni. Tudom, mások ilyenkor sírni szoktak, de én nem. Az élet úgy megedzett az utóbbi időben, hogy most már sokkal tovább bírom ki sírás nélkül. Jóval erősebb lettem lelkileg, bírom a gyűrődéseket. Tom nem bírta sokáig, ugyanis úgy 10 perc múlva fáradtan dőlt el. Legszívesebben röhögtem volna rajta, hiszen elég vicces látvány volt. Ahhoz képest, hogy most lettem megerőszakolva egész jó állapotban vagyok. Magam is furcsállom a viselkedésem. A ruháimat nagyon gyorsan felvettem majd Aaron mellé kuporogtam.
-Jól vagy?
-Igen, nem volt vészes, hiszen ekkora mérettel semmit nem lehetett érezni.
-Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni!
-Fegyver van nála, megértem! Nyugi nincs semmi baj!
-Amúgy te nem terhes vagy?
-A dokik szerint igen, de egyáltalán nem érzem annak magam. Semmi rosszullét, vagy valami jel arra hogy terhes lennék!
-Értem. Nézd kezd felkeni!
-Nem bírta sokáig mi?
-Hát nem! Mondjuk nem is arra figyeltem, hogy milyen arcot vágott vagy hogy meddig bírja. Féltettelek!
-Nem kell félteni, nagylány vagyok már!-próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni, kis sikert el is értem vele.
-Emily, határozottam Darcy jobb az ágyban!
-Pukkadj meg, hogy velünk tudod csak kielégíteni magad! Szánalmas vagy! Egy gusztustalan varangy! Ideállsz elénk ekkora mérettel? Én a föld alá süllyednék szégyenemben! Nem beszélve arról, hogy lassan melltartót is hordhatnál akkora melleid vannak férfi létedre! Sőt szerintem van is már ilyen méretben melltartó!-nem várta meg míg befejezem hanem kaptam egy hatalmas pofont amitől megszédültem és nekiestem a kis éjjeli szekrény sarkának, egyre halkuló kiabálásokat hallottam majd minden elsötétült............
-És te Darcy Woods elfogadod Tom Davidsont férjedül?
-Van más választásom?
-Normálisan beszéljél te, rühes ribanc! Volt egy megállapodásunk, jobb lesz ha ahhoz tartod magad!
-Igen! Hozzád megyek.
-Akkor ezennel önök férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt.-ettől a mondattól felfordult a gyomrom. Hogy én megcsókoljam? Nem elég hogy hozzámentem feleségül? Ennyire azért még sem akarok megszégyenülni! Inkább kínozzon csak ne nyúljon hozzám!
-Gyere már közelebb! Mi vagyok én, valami olimpikon? Távolugrásban nem vagyok jó!
-Másban sem!
-Vigyázz a szádra, mert még bajod eshet. Most pedig húzzál már az orrom elé! Hallottad a papot, meg kell csókolnom a menyasszonyt!-megcsókolt. Olyannyira elkapott a hányinger, hogy bizony a kicsi Vukk meglátogatta Tom fehér ingét. A látványtól röhögőgörcsöt kaptam, viszont Tom megfosztva a jókedvemtől behúzott egyet. Azonnal a földre estem. Az arcom égett és vérzett, furcsa módon nem sírtam. Úgy látszik, hogy Tom miatt nem tudok sírni. Vajon Harry keres már minket? Kijött egyáltalán már a kórházból? Az időérzékem teljesen elveszett.
-Nos, drága kis mocskos feleségem! Jöhet a nászéjszaka!-gúnyosan nevetett közvetlen az arcomba. Le akar fektetni, pontosabban megerőszakolni. Undorodtam tőle. Mikor lesz már ennek vége?
Emily:
Egy eldugott helyen voltam az el rablónkkal. Azt sem tudtam, hogy ki ő, vagy hogy egyáltalán hogy kerültem ide. Tom belekevert valami löttyöt az innivalómba ugyanis enni meg inni kaptunk, bár nem vitték túlzásba. Már reggel ezen a helyen ébredtem. Furcsa módon mintha megbíznék ebben az emberben. Vállán hatalmas kötés virít, miattam. Az a golyó engem talált volna el ha ő nem ugrik elém. Vajon miért tette? Kíváncsiságom most is nagy volt így megkérdeztem:
-Ki vagy te? Miért ugrottál elém amikor Tom lőtt? És miért vagy ilyen kedves hozzám?-nem tudtam mire számítsak, de muszáj tudnom!
-Nem mondhatom el ki vagyok! Mindkettőnket megölnék, azt pedig gondolom nem szeretnéd.-mintha egy kis mosolyt láttam volna a szája szélén. Hogy tud ilyenen mosolyogni?
-Mi olyan vicces ezen?
-Nagyon jó ismersz engem, és én is téged. Az életem is feláldoznám, csak hogy megmentselek.
-De miért? -gondolkozott egy jó ideig majd megszólalt.
-Aaron vagyok, a bátyád Emily!
Mintha leöntöttek volna hideg vízzel. Az az ember, akit szeretek és a bátyám, elrabolt és végignézte ahogy kínoznak! Nem tudtam hogy most sírjak vagy nevessek kínomban:
-Nézd nem várok el nagy csodát, vagy hogy a nyakamba ugorjál! Nem én akartam így! Érted? Már jó pár éve, hogy Tomnak dolgozom. Nem volt pénzem, éheztem és egyszer csak megismertem őt. Akkor még nem volt együtt Darcy-val. Munkát ajánlott nekem, amit abban az állapotban muszáj volt elfogadnom! Tudod, hogy nem tartottam a kapcsolatot senkivel sem a családban. Túl nagy volt
a büszkeségem, ahhoz hogy segítséget kérjek. Eleinte csak annyi volt a dolgom, hogy a drogokat kihordjam a megrendelőhöz, majd egyre durvább lett a helyzet. Embereket kellett megvernem csakis azért, hogy ehessek valamit. Amikor elég pénzem lett ki akartam szállni, de megfenyegettek, hogy megölnek ha kilépek. Így maradtam. Pár hete amikor megtudtam, hogy újabb munkám lesz még nem láttam a képet, hogy kit kell elrabolnom és megvernem. Mikor megláttam végre akkor sokkot kaptam. Ismét megfenyegetett, és elvállaltam, de csak akkor ha én is mindig ott leszek amikor veletek csinálnak valamit. Ezért ugrottam eléd amikor Tom meglőtt. Sajnálom, hogy így történt! Tényleg sajnálom!!!!- az utolsó mondatot sírva ordította, addig tartotta magát. Nem tudom, hogy mi okból, de odamentem hozzá és szorosan megöleltem. Zokogott, pedig férfi. Jó tudom, hogy a férfiak is szoktak sírni, de egy nő előtt igenis tartsák magukat. Most viszont még se ez volt a véleményem. Könnyeim utat törtek és csenben, hangtalanul sírni kezdtem. Tudom, hogy megbánta amit tett, legbelül azonban nagyon haragudtam rá. Nem tudom, hogy a helyében mit tettem volna. Fogalmam sincs, sőt bele se akarok gondolni. Mi van ha ez az utolsó éjszaka amikor élek? Élünk? Mi lesz ha eljönnek értünk és lemészárolnak?
-Emily! Kelj fel! Elmegyünk innen! Most!
-Mi? De mi van ha jönnek? Te mondtad..
-Tudom, hogy mit mondtam, de rájöttem, hogy meg védeni téged. Gyere!
Elkezdtünk futni egy hosszú folyosón ami rémisztő volt. A lámpák pislogtak és majdnem kiégtek. Elhagyatott volt az egész terület.
Rohantunk, ahogy csak tudtunk. Lábaink egy pillanatig sem álltak meg míg nem egy erdőben találtuk magunkat. Már sötétedett így minél hamarabb el kellett innen tűnnünk. Nem is vártunk sokat, ismét futni kezdtünk. Egyre fáradtabb voltam, de Aaron szorította a kezem és csak húzott maga után. A vállán lévő kötés kezdett átázni, de csak futott és futott. Megrémültünk mikor megláttuk, hogy ki jön velünk szemben. Remek, már csak ő hiányozott. Megjelent a másik el rabló, gondolom, hogy megnézze hogy itt vagyunk e még. Jól időzített azt meg kell mondani.
-Aaron.-néztem rá segédkérően, de ő csak állt mint egy darab fa.
-Aaron, kérlek csinálj már valamit!!
-Fuss!
-Mi van? Nélküled biztos nem! Az kizárt!
-Indulj már engem ismer, de téged nem! Majd utánad megyek én is csak lerendezem. Fuss már!-ezzel elfutottam. Remélem nem lesz semmi baja, elég az hogy meglőtték. Visszafutottam egy nagyobb bokorhoz és elbújtam mögötte. A falevelek között tökéletes kilátást nyerhettem ahogy ők ott beszélnek. Úgy látszik, hogy nagyon jól elvannak. Egyszer csak Aaron hátranyúlt a farmerjához, a következő pillanatban pedig már az emberke a földön feküdt. Lelőtte! Ha eddig volt nála fegyver akkor miért nem használta? Csomó kérdés kavargott a fejemben addig míg meg nem hallottam testvérem hangját:
-Emily, előjöhetsz. Igyekeznünk kell!
-Hova-hova Aaron? Csak nem el akartál menni? Nem tetszett a hely? Pedig saját magam választottam.-hallottam meg Tom hangját. Mit keres itt?
-Emily nyugodtan előjöhetsz, lebuktatok! Cicc, cicc hol vagy kis cicám? Ha ne jössz elő a bátyádnak baja esik!
-Em maradj ott! Velem ne foglalkozz!
-Ugyan már Aaron, te is tudod hogy élni akarsz!
-Itt vagyok!-hagytam el nagy nehezen rejtekhelyemet.
-Látom megjött az eszed! Most pedig takarodjatok vissza a házba mert nem állok jót magamért!
Nem ellenkeztünk hiszen mind a ketten tudtuk, hogy nincs már visszaút. Most vagy megöl minket, vagy pedig kínozni fog. Olyan "kedves" nincs hogy néhány ejnye-bejnyével megússzuk.
-Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy elmehettek innen! De kis naivak vagytok! Itt fogtok meghalni! Jegyezzétek meg! Emily, vetkőzz!
-Mi van? Tom inkább engem bánts csak hagyd őt békén!
-Nyugi Aaron, te is sorra fogsz kerülni! Emily! Nem látom, hogy teljesítenéd a parancsom!
-Rohadj meg!-nem tehettem mást, fegyver van nála.
-Egyszer biztos meg fogok, de előtte kiélvezem azt, hogy 2 ilyen dögös csaj vesz körül. Lássuk csak, hogy Darcy avagy te vagy jobb az ágyban. Szegény nagyon nem tudott mit tenni, hiszen elég gyors voltam.
-Mit tettél vele? Megerőszakoltad? Hogy mekkora egy tahó paraszt vagy!
-Te is erre a sorsra fogsz jutni, nyugodj meg! Tudom, hogy érezni akarsz engem, hiszen ki ne érezne így? Igyekezz mert alul már szűkös a hely!-folytattam a vetkőzést. Már csak fehérnemű volt rajtam amikor rápillantottam Aaron-ra. Arca félelmet és dühöt sugárzott. Én is féltem, nagyon is! Életem egyik legrosszabb élményét fogom átélni. Remélem legalább nem fog olyan szinten fájni, ha már undorodok tőle! Megszabadultam az összes ruhámtól és immár meztelen álltam Tom előtt, aki már szintén csupasz testtel állt előttem. Szemem rögtön a méretére vándorolt. Amekkora van neki, nem hogy fájdalmat, de semmit sem fogok érezni. Ilyennel nem mernék egy lány elé se állni, és erre büszke? Szégyen. Közelebb jött majd lelökött a földre. Azonnal belém nyomta magát, bár semmit se lehetett érezni. Tudom, mások ilyenkor sírni szoktak, de én nem. Az élet úgy megedzett az utóbbi időben, hogy most már sokkal tovább bírom ki sírás nélkül. Jóval erősebb lettem lelkileg, bírom a gyűrődéseket. Tom nem bírta sokáig, ugyanis úgy 10 perc múlva fáradtan dőlt el. Legszívesebben röhögtem volna rajta, hiszen elég vicces látvány volt. Ahhoz képest, hogy most lettem megerőszakolva egész jó állapotban vagyok. Magam is furcsállom a viselkedésem. A ruháimat nagyon gyorsan felvettem majd Aaron mellé kuporogtam.
-Jól vagy?
-Igen, nem volt vészes, hiszen ekkora mérettel semmit nem lehetett érezni.
-Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni!
-Fegyver van nála, megértem! Nyugi nincs semmi baj!
-Amúgy te nem terhes vagy?
-A dokik szerint igen, de egyáltalán nem érzem annak magam. Semmi rosszullét, vagy valami jel arra hogy terhes lennék!
-Értem. Nézd kezd felkeni!
-Nem bírta sokáig mi?
-Hát nem! Mondjuk nem is arra figyeltem, hogy milyen arcot vágott vagy hogy meddig bírja. Féltettelek!
-Nem kell félteni, nagylány vagyok már!-próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni, kis sikert el is értem vele.
-Emily, határozottam Darcy jobb az ágyban!
-Pukkadj meg, hogy velünk tudod csak kielégíteni magad! Szánalmas vagy! Egy gusztustalan varangy! Ideállsz elénk ekkora mérettel? Én a föld alá süllyednék szégyenemben! Nem beszélve arról, hogy lassan melltartót is hordhatnál akkora melleid vannak férfi létedre! Sőt szerintem van is már ilyen méretben melltartó!-nem várta meg míg befejezem hanem kaptam egy hatalmas pofont amitől megszédültem és nekiestem a kis éjjeli szekrény sarkának, egyre halkuló kiabálásokat hallottam majd minden elsötétült............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése