31.fejezet-"Csodaszép angyal"

Sziasztok! 
Sajnáljuk hogy késtünk a résszel, csak szerettük volna ha összegyűlik a komi meg a pipa! Ez nem valósult meg, de azért itt a kövi rész. Köszönjük szépen az oldalmegjelenítést. Oldalt lehet válaszolni a feltett kérdésünkre! Csak 2 kattintás! 
Jó olvasást! ;)



Louis:
Most épp a kórházba tartunk. Remélem a mentősök időben odaértek és megtudták menteni Emily életét. Ha ő nem lesz már akkor.......akkor én se. Borzasztóan félek. Ahogy meglátom majd Tomot szét fogom verni azt a rohadékot! Megérkeztünk és épp akkor egy mentő is. Kicsaptam az autó ajtaját majd rohantam a mentő után ami rövidesen meg is állt. Rengeteg orvos vette körül a mentőt, majd amikor kinyílt az ajtaja nekem leesett az állam. Mintha vérfürdőt rendeztek volna ott. Kihúzták Emily-t a vákuumos ágyon, a nyakára törülköző volt szorítva ami már át volt ázva a vértől. Nem reagált semmit a kiabálásomra. Kétségbeestem, lehet ennyi volt a mi történetünk? Hátulról egy halk hang szólalt meg:
-Lou, Emily-t elkábították hogy ne érezzen semmit. Nyugi már stabilizálták valahogy, életben marad!
-Darcy! Úr Isten jól vagy? Ez Em vére?
-Igen.
-Hol van?
-A rendőrségen. Mikor odaért a mentő akkor jöttek ők is és elvitték. Már nem lehet kivinni őt óvadékkal. Életfogytiglant is kaptak a rendőr elmondása szerint.
-Darcy!!-rohant a lányhoz Harry majd szorosan szorította magához és pörgette meg a levegőbe. Egyszerre jó és szívszorító látvány volt. Vajon lesz még ilyen pillanatunk? Igaz Darcy azt mondta, hogy stabilizálták de van egy rossz érzésem. Ebben az a nagyon szar, hogy mindig beváltak eddig a megérzéseim. Remélem most nem így lesz. Amit Darcy-ék üdvözölték ismét egymást elindultunk be Em-hez. Műteni kell őt mert az artéria mellé szúrta Tom a kést. Már vagy 2 órája itt ülünk és várunk. Semmi hír. Egy orvos vagy nővér se jön ki. Mi a szar történt bent? 3 orvos rohant be a műtőbe, bennem meg a pumpa egyre feljebb ment. Könyörgöm csak ne hagyjon el......

Emily:
Vakító fények majd hatalmas fehérség. Minden fehér volt. Hol vagyok? Elkezdtem sétálni bár magam sem tudom hova. Olyan nyugodt itt minden. Egy kis ajtóhoz értem, amit bár félve, de kinyitottam. Louis-t láttam ahogy rohan be egy épületbe. Homályosan lehetett látni valami feliratot az építmény tetején. St......... St. Thomas Hospital. Mit keres Lou egy kórházban? És miért van ott Darcy és Harry? Barátom megállt egy kórterem előtt és várakozott. Nem tudom hogy, de láttam mi van a kórteremben. Műtenek valakit. Az a valaki én vagyok. Rengeteg vér volt a földön és rohangáló orvosok. Defibrillátor-ral ütöttek ki. Akkor most a mennyben vagyok. Nem maradhatok itt. Muszáj visszamennem hozzájuk. Őrült módon ugrálni kezdtem hátha "visszazuhanok" az életbe. Hülyén hangzik, tudom. Az is elég érdekes hogy látom mi történik lent. A távolból egy szintén fehér ruhás alak közeledett. Megállt előttem majd így szólt:
-Élni akarsz?
-Igen!
-Szüksége van rád.-majd Louis-ra mutatott.
-Vissza akarok menni hozzá! Kérlek segíts!
-Ez csakis rajtad múlik. Szereted őt annyira, hogy visszamenj hozzá?
-Teljes szívemből szeretem őt, csak eddig a pillanatig nem fogtam fel mennyit jelent nekem.
-Hiszek neked, térj hát vissza hozzá! Isten áldjon gyermekem.
Ezután fújni kezdett a szél és sípolást majd kiáltást hallottam:
-Visszajött! Rendben Scott varja össze a sebet, végeztünk.

Louis:
Mit kiabálnak? Mi történt? Kilépett egy orvos az ajtón:
-Doktor Úr hogy van?
-Újra kellett éleszteni mert rengeteg vért vesztett, de most már minden rendben. Pár hét és mehet is haza.
-Nagyon szépen köszönöm! Halljátok életben van?- belevetettem magam Harry és Darcy ölébe és csak öleltem őket. El sem tudtam hinni hogy él. Igaz újra kellett éleszteni, de már jól van. Életemben nem örültem még ennyire. Életem szerelme él és újra a karjaimban tarthatom majd. Kitolták Emily-t a műtőből, olyan törékeny és csövek lógtak ki belőle. Rossz látvány volt így látni őt, de tudtam , hogy nemsokára minden rendbe jön. Ahogy felébredt egyesével bemehettünk hozzá. Udvarias létemre Előreengedtem mind a kettő jómadarat. Utólag már szar ötlet volt mert már alig bírtam ki hogy ne öleljem meg. Már nagyon sok idő eltelt de még mindig nem jött ki Darcy. Harry meg őt engedte előre. Bonyolult. Ha ez így megy majd tovább elveszítem a fonalat. Végre kijött az előbb említett lány és barátom már ment is be a terembe.
-Hogy van?
-Mosolyog.-vigyorgott.
-Hiába Em csak ilyen. Amikor nagy szarban van még akkor is képes mosolyogni.
-Nagyon erős lány. Tom megedzett minket.
-Inkább ne is említsd Tomot mert csak felhúzom magam azon hogy mit tett veletek.
-Nyugi, most már vége.
-Hogy hogy kihívta a mentőt?
-Szerencsénk volt mert betegesen szerelmes belém. Amikor kést emeltem a torkomhoz, hogy ha nem hív ki egy mentőt és nem beszél veletek akkor megölöm magam. Először nem akarta elhinni de aztán sikerült. Annyira hülye nem vagyok, hogy megölöm magam, de más nem jutott eszembe és Em-et meg kellett mentenem.
-Mi??? Várj most sokkot kaptam. Tiszta horror az egész!
-Lou mehetsz. Már nagyon vár téged!-szólalt meg Harry mellettem. Nem kellett kétszer mondania, rögtön felugrottam és mentem hozzá. A szívem majd kiugrott a helyéről. Lenyomtam a kilincset és az ajtó kinyílt. Végre valahára láthattam gyönyörű barátnőmet. Igaz nem a legjobb körülmények között.
-Szia.-szólalt meg gyenge hangom.
-Szia, hogy vagy?
-A körülményekhez képest jól. Kicsit fáj a fejem, de ez semmi az elmúlt 4 naphoz képest.
-Ne is beszéljünk erről oké? Tudom a részleteket és elég volt egyszer végighallgatni. Gyönyörű vagy!
-Zavarba akarsz hozni?
-Sikerült?
-Nem!-nevetett.
-Jó így látni! Csodaszép angyalom.
-Hogy neveztél?
-Angyal.
-Angyal. Nem is rossz de azért még a becézéseket gyakorolnod kell.
-Igen?
-Igen! Öhm.... Lou fáj a szám. Nem néznéd meg?
-Ezer örömmel!
Először nem tudtam miről beszél, de aztán leesett. Azt akarja hogy megcsókoljam. Ennél boldogabb ember nem is lehetnék. Csak nehogy rossz jöjjön ennyi jó után. Ekkor bevillant valami. Csókunkat megszakítva tettem fel kérdésem:
-Emily, mi van a babával?
-Az a helyzet hogy nem is volt baba.
-Mi? Mi az hogy nem volt baba? Miért találtad ezt ki?
-Nem én találtam ki. Amikor együtt voltunk, mármint úgy együtt, utána hányingerem volt. Elmentem dokihoz aki azt mondta hogy terhes vagyok. Egészen az elrablásig azt is hittem hogy az vagyok. De amikor Tom kínzott furcsálltam hogy nem fájt a hasam meg nem éreztem semmit. Most itt rákérdeztem a dokinál és azt mondta hogy nem is voltam terhes. Az az orvos tévedett aki azt mondta hogy az vagyok.
-Értem, de azt miért találtad ki hogy Josh-tól van a gyerek?
-Louis megcsaltál! Nem voltunk akkor együtt és ha már a sajtó azt hitte hogy együtt vagyunk akkor....
-Kitaláltad hogy az övé.
-Igen, nézd sajnálom! Tudom hogy nem helyes amit tettem, de az se amit te tettél.
-Igen. Jenny közel sem volt olyan mint amilyennek megismertétek. Fenyegetett ugyanis volt nála egy kép. Azon a képen egy másik lánnyal csókolóztam. Nem akartam hogy meglásd mert féltem hogy szakítasz velem. Ezért játszottam el azt hogy együtt vagyok vele. Pedig nem. Undorodva értem hozzá. Nem szerettem őt. Emily mind a ketten hibáztunk. Nem lehetne az hogy esetleg újrakezdenénk?
-Már vártam hogy megkérdezd! Szeretlek Louis!
-Én is nagyon-nagyon szeretlek Emily!
-Elnézést kérek, de a betegnek pihennie kell!
-Értem, nos akkor megyek. holnap meglátogatlak. Szia.
-Várlak. Szia.
Mosolyogva köszöntünk el egymástól. Még egy puszit adtam neki a homlokára és kiléptem a teremből. Harry szólt, hogy hívta őt Paul. Stúdiózni kell menni. Remek. Miért kell elrontani egy ilyen napot? Ne értsetek félre nagyon szeretem a szakmám és a rajongóim is, de ezeket a spontán stúdiózásokat nem.
Darcy-t még előtte hazavittük. Nem nagyon akartuk itthon hagyni egyedül, de erősködött hogy meglesz ő. Reméljük így is lesz. Neki is ki kell pihenni az elmúlt napokat. A stúdióba érve aztán olyan hírt kaptunk ami rögtön lehervasztotta arcunkról a mosolyt...........