22.fejezet- "Úr Isten Zayn"

Sziasztok!!
Köszönjük szépen a több 2090 oldalmegjelenítést!!! Mint mindig most is örülünk neki! Szintén köszönjük még a pipákat is, de szeretnénk legalább 2 komit! Ha nem jön össze akkor is hoznánk a részeket, de örülnénk neki! 
Jó olvasást!! :D



Darcy:
Ekkora szerencsétlent mint én, szerintem nem látott még a világ. Pasik terén mindig kifogom a legrosszabbakat. Itt van Tom, aki az előbb akart megerőszakolni mindenki szeme láttára, majd Harry, aki jelen pillanatban kórházban van és csodák-csodájára egyikkel se jártam jól. Van még valaki rajtam kívül ilyen helyzetben? Biztos, de az nem tartozik rám. Csak fekszem az ágyamon és nyomkodom lap topom billentyűzetét. Olvasom a kedvesebbnél-kedvesebb üzeneteket közben némelyiken már csak röhögök kínomban. Miért nem tudnak békén hagyni? Mit ártottam nekik? Meg is van, összejöttem az imádott kis sztárocskájukkal. A facebook profilképemet már ideje lecserélni. Több mint egy éve van már ez fent, már unalmas. Felvettem egy piros trikót és már kattingattam is telefonommal. Vagy 30 kép után sikerült is egy egész jó kép. Nem nagyon szeretem ha fényképeznek, de fura módon imádom magamat fotózni. Tudom, értelmes vagyok. Gyorsan feltöltöttem, de mivel hamarabb végeztem az egésszel mint gondoltam volna, ezért ki kellett találnom egy jó programot. Agykerekeim szorgosan forogtak, de egy jó ötletem sem volt. Vidámpark az régimódi és amúgy is sokszor voltunk már ott Emmel, bowlingozni is, görkorcsolyázni is. Ekkor kopogtak:
-Gyere!
-Sziaaaa Darcy! Mizujs?
-Oooh micsoda meglepetés, nincs semmi különös és veled?
-Velem sem, unatkoztam otthon és a többiek elmentek bulizni, de nem volt kedvem hozzá. Gondoltam akkor eljövök.-Zayn
-Jól tetted, épp azon töprengtem hogy mit csináljak. Akkor most már ketten folytatjuk ezt a tevékenységet.
-Na ja, van ötleted?
-Nincs, neked?
-Semmi, vagyis van de az nem kicsiknek való.-vigyorgott mint a tejbe tök.
-Zaaaaayn!-fejbe dobtam egy párnával.
-Csak vicceltem nyugi.
-Nyugodt vagyok.
-Szóval komolyra fordítva a szót, van egy jó ötletem csak ahhoz szabit kell kivenned a suliból.
-Zayn a suliból nem lehet szabit kivenni.
-Most igen.
-Te egy álomvilágban élsz, ha szerinted ilyen egyszerű.
-Cicám, én vagyok Zayn Malik!
-Kicsit se nagy az egód.
-Jól van, de komolyan mondtam. Eljönnél velem erre a programra?
-Attól függ milyen program.
-Titok, bízz bennem!
-Jó, de akkor te intézed el az igazgatónál, hogy elmehessek.
-Rendben, de akkor kezdj el pakolni mert holnap reggel indulunk.
-Már holnap?
-Miért mire számítottál?
-Hát minimum arra, hogy pénteken indulunk.
-Darcy, péntek van.
-Tényleg? Biztos? Tuti?
-Igen, biztos. Meleg ruhákat pakolj, nehogy megfázz!
-Jó, de hány napra megyünk?
-Hát mennyire szeretnél? Mert ha még ma este elindulunk akkor nem 2 hanem 3 éjszakás lenne és akkor a sulira visszaérnénk. Így nem is kéne elkérjelek. Mondjuk amúgy se kellett volna, mindegy szóval?
-Gyorsan pakoljunk össze és akkor induljunk el ma, de én még beszélek majd Emmel és szeretnék bemenni Harryhez.-az utolsó pár szót már a lehető leghalkabban mondtam és lehajtott fejjel. Hiányzik.
-Nem hallottam, kihez?
-Göndörkéhez.
-Darcy, nem tudom hogy eljutott e az agyadig, de kb: 2 órája voltunk nála és akkor nem mentél be.
-Tudom.
-Jól van te tudod. Én mentem pakolni, hányra jöjjek érted?
-Most hány óra van?
-15.
-Akkor 18-kor gyere, addig végzek mindennel.
-Rendben, sziaaa.
-Szia.
El sem tudom képzelni, hogy jött most az neki hogy elmenjünk kettesben valahova. Lehet beverte a fejét. Mindegy is. Gyorsan beszéltem Emilyvel, aki kicsit furcsállta, de jó utat kívánt nekünk. Szerencsére a kórház nincs messze, így mehettem gyalog is. Páran megbámultak, hiszen azért mégis csak a köztudatban még Harry barátnője vagyok. Nem jelentettük még be a szakításunkat. Jobb is így. Rövid időn belül odaértem, majd benéztem szobája ablakán. Feküdt az ágyon és a telefonját nyomkodta. Göndör fürtjei lágyan simogatták arcát. Nagyon bele volt merülve tevékenységébe, ugyanis észre se vette, hogy ott bámulom őt az ablakon keresztül. Összeszedve minden bátorságom bekopogtam hozzá. Egy halk gyere hallatszott, majd benyitottam:
-Szia, nem zavarok?
-Szia, hát te? Dehogy is gyere be!-arcán a meglepettség jelei látszódtak, majd szája apró mosolyra húzódott.
-Hogy érzed magad?
-Most, hogy bejöttél már jobban. Komolyra fordítva a szót eléggé fáj a fejem, de fájdalom csillapítót elvileg már kaptam. Hogy hogy bejöttél?
-Mert már a többiek is bent voltak, nem akartam kilógni a sorból, meg hétvégén amúgy se leszek itthon.
-Miért hova mész?-kerekedtek el szemei.
-A srácok elmentek valahova, Emily pedig Louval szeretné tölteni a hétvégéjét már ha érted mire gondolok, Zaynnel pedig elmegyünk valahova, csak nem mondta meg hova.
-Te és Zayn?
-Igen, miért vagy ennyire meglepődve?
-Lényegtelen, köszönöm hogy bejöttél de fáradt vagyok és szeretnék pihenni.-szemei könnyel teltek meg, de próbálta elrejteni őket.
-Rendben, akkor hagylak is. Gyorsan gyógyulj meg, majd hívlak. Szia.
-Szia.
Tudom hogy rosszul esett neki, de jobb az őszinteség. Sietnem kellett mert csak 1 órám maradt pakolásra. A lehető leggyorsabban szedtem a lábaim, sikeresen mert 10 perc alatt otthon voltam. Már ha egy hotel nevezhető otthonnak. Fürgén dobáltam be ruháim egy nagyobb táskába, majd büszkén és fáradtan álltam a nappalim kellős közepén immáron készen. Eljött a 18 óra ás dudálást lehetett hallani az utcáról. Szélsebesen rohantam le a lépcsőn majd a kocsiba bedobva a cuccokat indultunk is a nem tudom hova.

Liam:
-Szeretlek.
-Én is szeretlek, el sem tudod hinni hogy mennyire.
-Liam, kérdezhetek valamit?
-Bármikor, bármit és bárhol!
-Mikor mutatsz be a többieknek?
-Ez bonyolult.
-Miért mondod mindig ezt?
-Mert szeretnélek megóvni a nyilvánosságtól.
-De engem zavar ez, hogy nem mehetünk együtt sehova se az utcán. Akkor mindig bujkálnunk kell, és áááá mindegy. Úgy se fog megváltozni semmi.
-Kicsim, kérlek ne csináld ezt.
-Tudom, hogy csak védeni akarsz, de nem tehetek róla hogy zavar.
-Sajnálom. Hogy tudnálak kiengesztelni?
-Mit szólnál hozzá ha ezt a beszélgetést fent folytatnánk?
-Imádlak!

Harry:
Ismét egyedül, temérdek nyafogás közepette. Már nekem is elegem van ebből, nem az vagyok mint régen. Tönkretettem magam. Megint. Ez már nem újdonság. Ami viszont a legaggasztóbb most, az Zayn és Darcy. Kikészít a kíváncsiság, hogy hova mennek meg hogy egyáltalán mit fognak ott csinálni. Nem először volt már az, hogy láttam azt ahogy Zayn bámulja Darcyt. Bárcsak találna már végre valahára magának valakit, mintsem hogy Darcyval hetyegjen. Tisztára úgy érzem most magam mint egy hisztis kisgyerek, akinek elvették a cukorkáját. Nekem Darcy a cukorkám és Zayn az aki elvette. Nem ússzák ezt meg csak egy ejnye-bejnyével. Most nem. eszmecserémet megakadályozta az a vén nővérke. Nem elég, hogy ronda, kövér és több száz éves, de még ahogy eddig leszűrtem tetszem is neki. Ahogy belép mindig elkezdi simogatni magát, harapdálja a száját, de a legirritálóbb az, hogy szerintem a legkisebb kötényt veszi mindig magára, ugyanis kilátszik a TANGÁJA!!!! Egy ilyen koros nő ne hordjon már tangát. Kiégeti az összes ember szemét aki ezt észreveszi. Már ha csak a hangját meghallom rosszul vagyok, ezt most se sikerült elkerülnöm:
-Csáo szépfiú, meghoztam a gyógyszered. Úgy hallottam, hogy fáj a fejecskéd, és én meg segíteni szeretnék neked. Ennek köztünk kell maradnia, megígéred?
-Hölgyem, nem szeretnék beszélgetni. Szóval ha megengedi bevenném a gyógyszert, de utána szeretnék pihenni.
-Most miért vagy ilyen morcos?-kikészít ez a nő, most is itt simogatja magát.
-Nem vagyok morcos, de miért simogatja mindig magát?
-Hogy lehetsz ennyire undok velem? Én ide jövök segíteni neked erre meg itt zaklatsz?
-Asszonyom de hiszen én itt fekszem! Hozzá se nyúltam!-ekkor belépett az orvosom.
-Valami baj van? Az egész folyosó Önöktől zeng.
-Doktor úr hála az égnek, hogy bejött ide különben azt se tudnám hogy mit csináljak. Képzelje el ez a fiatalember itt zaklat, meg fogdos.
-El ne higgye neki, én csak itt fekszem! Hozzá se nyúltam! Undorom nem lenne hozzá!
-Na de kérem! Ez felháborító, doktor úr azonnal csapják ki innen.
-Nővérke ez nem holmi iskola, hogy innen csak úgy kicsapjanak egy diákot! Ez egy kórház ahol megkövetelem a fegyelmet! Mint kórházi dolgozó ezt maga is tudhatná!
-De......
-Nincs semmi de. Most már átveszem a beteget, többet nem kell ide bejönnie és akkor a páciens se fogja zaklatni magát! Végeztem, szóval elmehet, most!-megszeppenve de végre valahára kiment. Remélem vissza se jön.
-Köszönöm, el sem tudja hinni mennyire idegesített már. Ugye nem hitte el neki amit mondott?
-Dehogy hittem, csak rá kell nézni! Egy férfi sincs aki undor nélkül hozzá érne, csak rá kell nézni!-egyre jobban csípem ezt a dokit.
-Hogy érzi magát?
-Egész jól, mikor mehetek haza?
-Ma még bent tartjuk, hogy ha még egyszer elájulna ami reméljük hogy nem fog bekövetkezni. Ha este nem lesz komplikáció akkor reggel már mehet is haza!
-Köszönöm.
-Csak a munkámat végzem. További szép napot!-ezzel kiment. Nem volt semmi ahogy elintézte azt a nőt. Meg sem bírt szólalni csak dadogott. Ami jó ebben az egészben, hogy holnap reggel hazamehetek. Felhívtam Lout, hogy holnap eljönne e értem, majd válaszát hallva letettem a telefont. Megvan legalább, hogy hogy megyek haza.

Zayn:
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-És most?
-Nem.
-Most?
-Darcy, nem nem vagyunk ott. Ha megérkeztünk majd szólok.-nevettem kínomban mert egész úton ezt kérdezgette.
-Jól van na. Csak kíváncsi vagyok.
-Ki kíváncsi hamar megöregszik.
-Ez pont illik rád.
-Na, még csak 21 vagyok!
-Igen, pont ezért mondtam.
-Megérkeztünk.
-Tényleg?
-Nem, csak pirosat kaptunk!
-Huuuuuuu.
-Ne huhogj, azt csak a baglyok szoktak.
-Jaj, de szellemes valaki.
-Nem is tudtam, hogy itt vannak szellemek.
-Fejezd be!
-Hagy gondolkodjak, NEM!
-Jól van Zayn! Ne várd azt a pillanatot mikor innen kiszállunk!
-Előre várom azt a pillanatot.
-Meghiszem én azt!
Az út többi részében nem beszéltünk egymással. Ez a lány teljesen elvarázsol. Gyönyörű, csinos és a belső énje olyan mint az álmaimban. Tervezett célom volt az, hogy egyszer elhívjam egy hosszú hétvégére valahova, de hogy ez ilyen hamar teljesül azt nem gondoltam volna. Nem sokáig gondolkodhattam, ugyanis tényleg megérkeztünk. Egy nagyon hangulatos vidékre hoztam el ahol van egy kis tóparti ház. Régen a családommal rengeteget jöttünk ide akár még 1 napra is. Apuval általában horgásztunk, míg a többiek elmentek kaját venni mivel semmit sem fogtunk. Ez volt most is a tervem, ugyanis horgászni fogunk. Gyorsan kipattantam az autóból majd átszaladtam a másik oldalra, hogy kinyissam az ajtót Darcynak.
-Szóval mi is a szándékod itt? Mert én csak fákat látok.
-Talán meg kéne fordulnod.
-Úr Isten Zayn, ez.....ez csodálatos! Köszönöm, hogy elhoztál ide!!!!!-majd a nyakamba vetette magát. Nem csodálom mert tényleg szép hely, és erre a hétvégére csak a miénk. Vajon mik fognak itt történni? Gyönyörködtünk még egy kicsit a tájban majd elkezdtünk behurcolkodni a házba. Belül is minden fából van, a nappali közepén van egy kandalló a hidegebb esték miatt, van egy kis konyha és kettő hálószoba. Kíváncsi vagyok hogy lesz majd az alvás.
-Zayn.
-Igen?
-Melyik szobában alszol?
-Nekem mindegy, te melyikben szeretnél?
-Nekem is mindegy.
-Akkor döntsük el azzal a pálcikás ötlettel. Az a lényege hogy van három darab pálcika. Ha a leghosszabbat húzod akkor tiéd a nagyobb szoba, ha a közepeset akkor enyém a nagyobbik és ha a legrövidebbet akkor közösen alszunk a nagyban.
-Közösen? Tudod mit, állok elébe! Csináld meg a pálcikákat, én addig elfordulok.
Szerintem sejtitek, hogy melyiknek örülnék a legjobban! Odaálltam elé és kezemet felé tartottam, jelezve hogy húzzon. Látszott rajta, hogy gondolkozik de végül becsukta szemeit és kihúzta a legnagyobbat. Elkezdett sikongatva ugrálni és rohangálni a nappaliban. Nekem szó szerint leesett az állam! Ez is csak vele történhet meg, nem csak nem aludhatok vele de még a kisebb szobát is kapom! Felháborító! Darcy látva nemtetszésemet a fülembe súgott egy meglepő dolgot:
-Nem akarsz velem aludni? Félek egyedül a sötétben!
-Ezt komolyan mondod?
-Teljesen, ha már elhoztál ide akkor az a minimum, hogy az lesz amit szeretnél. Ahogy látom ezt szeretnéd.
-Nagyon jók a szemeid!
-A csajozós dumádon még egy kicsit csiszolni kell. Most megyek és kipakolok, utána elmehetnénk szétnézni. Mit szólsz hozzá?
-Ahogy szeretnéd, nekem megfelel! De én is segítek pakolni.
-Először pakold ki a saját holmid!-mosolygott. Ahhhw az a mosoly, térj észhez Zayn! Ez nem az az időpont!
-Mondtál valamit?
-Ja nem semmit, menjél csak előre.
-Rendben!
Marha jó, azt hittem hogy magamban beszélek, de mint kiderült nem! Remek! Alig telt el pár perc a szobából hangos sikoly hallatszott. Ahogy csak tudtam rohantam a hang felé ami egyértelműen Darcytól származott, viszont ami fogadott ahhoz szavakat nem lehet fűzni.......................